Régi szerelem ez már, tudom én, újra és újra visszatérek hozzá: lenvászonra csipkefélét varrok.
Turiban pillantottam meg a nagy, köralakú csipketerítőt, itt-ott foltos és szakadt volt, aminek én örültem, mert így könnyű szívvel vágtam bele, miután alapos tisztításon esett át és a tűző napon finom illatosra száradt.
A len-pamut keverék anyag valami csoda nekem: miközben vasaltam száraz fű szagát éreztem, lehunytam a szemem és máris egy mezőn találtam magam - sajnos csak képzeletben...
A csipkével igazából egy nagy külső, szintén bélelt zsebet vontam be.
Ismét nagy volt a késztetés, hogy megtartsam ezt a táskát (is) magamnak, legutóbb a kékes Emily iránt éreztem így :)) de ilyenkor mindig felidézem párom egy mondatát, aki nagyon szerető, kedves hangon azt kérdezte egyszer tőlem: "Na, de Cicamica, egy századik táska???" - és tudom, hogy igaza van! :)
Szóval picit fájó szívvel, de feltettem a boltba.
És most augusztus végéig ingyen postázok!
