Elmúlt hétvégén, szombat délután felhívott a hugom, hogy szívesen elvinnék magukhoz Lilikét, úgy, hogy mi vasárnap délután menjünk érte. Nem mondtuk nemet... ("had gyakoroljanak" na meg "hátha kedvet kapnak" - alapon ;o))

 Élve e rövidke szabadságommal - ilyenkor egyébként mindig nagyon furcsa érzés, hogy Lilcsi nincs itthon, csavarog... - ki sem lehetett engem robbantani a varrósszobámból. Ekkor készült ennek a tatyónak az eleje. Nem volt semmi tervem, csak úgy vagdostam az anyagokat egymáshoz, varrtam s vagdostam, és egyszercsak kész lett az eleje nagy blokkja. Pihent egy hetet és most szombaton a picike 3 órát (!) aludt délután, akkor fejeztem be, kapott hátat, bélést és füleket. A szatyor szuperegyszerű, ám nagyon látványos és méretes, a táskamerevítőnek köszönhetően pedig tartása is van. Nekem a zakka stílus jut eszembe róla, bár annak lehet, hogy nem elég tarka. Mivel nem vagyok e stílus szakértője, lehet, hogy butaságot beszélek.

Készítettem még pár neszesszer előlapot is, nagyon aranyos színes foltokat varrtam egy sorba, melyeket alul s fölül natúr lenvászon keretez. Alig várom, hogy befejezhessem őket.

Tavaszi blokkoknak neveztem el őket, és ez csak kettő közülük. Lesz még pár :)