Már régóta mocorgott a fejemben a gondolat, hogy készítsek Lilimnek egy babát, de azt gondoltam, még piciket hozzá. Péntek délután elvonult a szobájába a kisasszony, pár perc múlva gyanús lett a (túl nagy) csönd, benéztünk hát hozzá: egy ingemet próbálta rátuszmákolni a cicájára :) Ezt jelnek tekintettem, és úgy éreztem, eljött az idő, hogy varrjak neki egy babát, amit majd öltöztethet, babusgathat.
A szabásmintáját szombat éjjel készítettem el, ki is szabtam, összevarrtam és kitömten egy torzót, két lábat s kezet. Vasárnap délután Lilim - hosszú idő óta először - 3 és fél (!) órát aludt, így volt időm befejezni. Kapott csini ruhácskát is, szeme s szája hímzett.
Amikor fölébredt a kicsikém, odavittem hozzá az akkor még haj, szem és száj nélküli babót, félig kész ruhában, s mondtam, hogy ez az ő új babája, a kis drágám azonnal a szívébe zárta, megölelte, olyan boldog volt a kis arca, hogy anyai szívem majd' túlcsordult, nagy boldogságot éreztem, hogy igen, megérte hosszú órákat tölteni az elkészítésével.
Mondtam Lilinek, hogy adjon nevet neki. Azt mondta, hogy ő Nana :D
Aznap délután sokat ölelgette még Nanát, mondogatta neki, hogy "szejetlet" [szeretlek] sőt, kis párbeszédeket folytatott vele, pl. egyszer gondosan maga mellé ültette és mi ezt hallotuk:
- Nana, jössz velem motorozni?
- Iden, menjünk motorozni.
- Jó, gyere, viszlek - és azzal lehuppant a kis székről, fogta Nanát, a kis műanyag motorjára ültette, a kormány elé, Lilicsim felpattant mögé és együtt motoroztak.
Édes kis tündérem :)
A technikai részletekről röviden: összességében elégedett vagyok azzal, ahogy a legelső babámat elkészítettem, teljesen s.k. készítés még a szabásminta is, egyedül a vállát találom csúnyácskának, a kezét valahogy máshogy kellett volna a törzshöz rögzítenem. Na, majd a második jobb lesz. Már amúgy is érkezett egy "megrendelés" egy balerina babára :) Mi ez a balett és balerina mánia? Aranyos :)
