Ha-ha-hangzatos címre törekedtem, nem tudom, mennyire hatásos, vagy csak ha-ha-hahaha-lovány? :D
Jól van, nagy hírem van, valóban: hosszas töprengés és kínlódás és döntésképtelenség után végül "megléptem" és elsétáltam a NAV-hoz, megérdeklődtem, hogy hogyan lehetne törvényes keretek között egy-egy kézzel készített "kézműves" alkotást eladni.
A NAV-nál gyorsan elintéztük, amit el kellett, majd életemben először vettem számlatömböt és nyugtákat. Eztán nyitottam egy kis boltot a meskán. Hú. Íme:
Egyelőre ennyi a kínálat (8 db portéka, ezeknek is nagy részét régebben varrtam), és tisztában vagyok vele, hogy lassan fog nőni "termékeim" száma, én nem fogom százassával tölteni fel a "tatyókat" hiszen teljes munkaidőben dolgozom, amin nem is tervezek, nem is szeretnék változtatni, na és nem utolsó sorban van egy picike lánykám. A mottóm marad továbbra is, hogy akkor varrok, "amikor a gyerek alszik és a házimunka vár..." :)
Természetesen kíváncsi vagyok, hogyan alakul majd, bár nincsenek vérmes reményeim. Több okból sem, na nem azért, mert nem vagyok optimista, vagy mert azt gondolnám, hogy amiket varrok, azok nem lennének érdemesek arra, hogy valaki megvegye őket, á dehogy. Jónéhány gondolat cikázik a fejemben a meskáról, de erről inkább egy következő posztban írnék, ha valakit érdekel esetleg.
És természetesen nem csak a meskán keresztül lehet tőlem vásárolni! {nagy kacsintás}
Kellemes, pihenéssel teli hosszú hétvégét kívánva,
